Kiseop pov
Mindig is tudtam, hogy szerelmesnek
lenni nem olyan könnyű, hogy fájdalmakkal jár. De most mégis
boldog vagyok, hogy olyan valakibe lehetek szerelmes, aki minden nap
itt van mellettem. Bevallom, először tényleg nem tudtam, hogy mit
is érzek valójában, hisz egy fiúba beleszeretni... De aztán
rájöttem, hogy ez nem is olyan fura, mivel az utóbbi időkben nem
igazán érdekeltek a lányok, és most már tudom, hogy ki az, aki
megdobogtatja a szívem.
Sosem reménykedtem abban, hogy
viszonozni fogja Jaeseop a szerelmem, de ez nem is zavart.
Jó volt tudni, hogy itt van mellettem,
hogy figyel rám, és ha kell, védelmez is a bajtól. A legjobb
barátom és szerelmem lett. Csak a puszta gondolat, hogy valamilyen
formában fontos vagyok neki, boldoggá tett. Szerettem átölelni,
megnevettetni, sétálni vele, és minden olyan dolgot csinálni,
amit szeretünk. Jó volt vele tölteni az időmet.
Történt egyszer, hogy a szokásosnál
is hamarabb keltem fel. Fura dolog volt, hisz általában a
szabadnapokon délig, akár délután háromig is aludtam, de most
mindenkinél hamarabb keltem fel.
Kómásan ültem fel az ágyon. A nap a
szemembe sütött, erősen fontolgattam, hogy keresek egy, a
pizsamámhoz passzoló napszemüveget és felveszem, de helyette
inkább felkeltem és aranyos mamuszomba bújva kikukucskáltam az
ajtómon. Még mindenki aludt, a folyosó végén álló szobából
hallottam Soohyun, néha eget rengető, horkolását. Különleges
napra ébredtünk, hisz a leader most halkabbra vette magát. Egy
másik szobából Kevin halk nyámnyogását lehetett hallani,
alighanem megint szépeket álmodik, és Eli-t fogja nyaggatni, hogy
menjenek el sütiért, vagy a galamb süssön neki valami édességet.
A többiek csöndesen aludtak. Legjobb barátom ajtaját kezdtem el
vizsgálni, ami pontosan előttem volt. Elmosolyodtam, amikor
meghallottam az óráját, ahogy megszólal rajta az ébresztő. Soha
nem kapcsolta ki, de amikor szabadnapunk van, és megszólal, képes
átaludni a csörömpölést. Talán Soohyun mellett ő a másik
legfáradtabb tag. Na és Dongho. A kis maknae mindig csak aludna és
megenné az egész hűtőt.
Elmosolyodtam és halkan benyitottam
Jaeseop szobájában. Mint mindig, most is iszonyatosan aranyosan
aludt. Szokása volt, hogy a hasán aludt. Igazándiból AJ-ből csak
a hátát és az ágyról félig lelógó bal lábát láttam. Jobban
belegondolva, inkább vicces volt, mintsem aranyos. Az órához
léptem és kikapcsoltam az ébresztőt. Jót mosolyogtam barátomon
és már ki is mentem a szobájából. Hirtelen támadt egy ötletem
így a konyhába mentem ahol a hűtőben kezdtem el kutakodni, de
ahhoz az ételhez, amit én akartam csinálni, nem volt körülbelül
semmi. Visszamentem a szobámba. Előkészítettem a ruhám majd a
fürdőbe mentem ahol lezuhanyoztam. Felöltöztem és már le is
rohantam a boltba. Alig voltam az utcán, a város szinte még aludt.
Kerülőúton mentem haza. Az egyik bolt előtt megálltam és a
kirakatot kezdtem el vizsgálgatni. Valami ajándékból féleség
lehetett. A kirakatban megpillantottam egy nagyon aranyos plüssmacit,
és egyből tudtam, hogy azt meg kell vennem Jaeseop-nak. Miután
ezzel is végeztem gyors léptekkel hazamentem.
Beléptem a bejárati ajtóm és
fülemet megütötte a videó játék halk hangja.
Dongho felébredt.
Mosolyogva és fejcsóválva vettem le
a cipőmet. Felkaptam a szatyrokat és a konyhába mentem. A macit
félreraktam majd elkezdtem reggelit csinálni AJ-nek. Ez az első
alkalom, hogy csak úgy magamtól csinálok valamit ami az étkezéssel
kapcsolatos.
Lépteket hallottam. Épp szeleteltem.
Leraktam a kést és felnéztem. Dongho csoszogott be a konyhába.
-Hm. Nyami, kaja.
-Nem kapsz belőle semmit! Ez Jaeseop
reggelije lesz!
-De hyung! Nem lehetsz, ennyire
szemét!-kezdett el hisztizni a kis maknae én pedig felkaptam a kést
és újra szeletelni kezdtem.
-De lehetek! És ha most nem mész
vissza videó játékozni, befoglak a házimunkához és neked kell
majd porszívózni, felmosni és kisikálni az egész fürdőt!
-Ha harc, hát legyen harc!-ezzel
duzzogva el is ment én pedig tovább folytattam a reggeli
készítését. Amint kész lettem szépen felraktam a tálcára az
ételt és a pacit majd betángliztam Jaeseop ajtaján. Leraktam a
tálcát az éjjeli szekrényre és leültem az ágyra. Megböktem AJ
vállát.
-Jaeseop. Kelj feeeel!
Nem válaszolt semmit. Újra megböktem,
de megint semmi. Megfogtam két kezemmel a vállát is
megráncigáltam, mire végre kinyitotta a szemét.
Igazi álomszuszék tudott lenni, ha
azt akarta.
-Hm?-kómás arccal nézett rám, én
pedig elmosolyodtam.
-Hoztam reggelit.-értetlenül nézett
rám és közben felült az ágyon. Levettem a tálcát az
éjjeliszekrényről és az ölébe raktam. Amikor a macira
pillantott, én leemeltem róla tekintetem és éreztem, ahogy arcom
vörös színt kezd felvenni.
-Seopie, ez...
-A tiéd... Mikor megláttam egyből te
jutottál eszembe, aztán az, hogy milyen sokat törődsz velem, így
hát...
-Köszönöm.-kezét a kezemre
helyezte. Szívem gyorsabban kezdett el verni és ha eddig nem volt
totál piros az arcom, most már biztosan az. Elmosolyodott és a
tálcát visszarakta az éjjeliszekrényre. -Figyelj Kiseop...
Kérdezhetek valamit? Valami személyeset?
-Pe-persze!-bólintottam és nagyot
nyeltem. Reméltem, hogy nem jött rá az érzéseimre.
-Te... Kiseop, te szeretsz engem?
Oh igen, Kim Jaeseop! Ennél jobb
kérdésed nem is lehetett volna!
Nem mertem megszólalni. Féltem,
hogyha elmondom neki az igazat, akkor eltávolodik tőlem. Megromlik
a kapcsolatunk. Nem tudnám újra felépíteni azt a kötődést, ami
köztünk van. Képtelen voltam hazudni neki. Az első hazugság...
-Nem... Vagyis de, de csak, mint
barátot.
AJ arca elkomorult. Valamit most
rontottam el kettőnk közt, érzem.
-Sajnálom...-kezét levette kezemről,
és betakarta magát, lecsúszott, hogy teljesen feküdni tudjon.
Szemében láttam a szomorúságot. Szörnyű volt ezt látni. Muszáj
volt valamit lépnem. Valamit, amivel reményt és esélyt adok
dolgoknak.
Közelebb hajoltam hozzá, és
megcsókoltam.
-Hazug.-mondta szemembe, és
megpöckölte az orrom.
