Reggel, mint általában mindig, most is kicsit kómásan keltél. Sosem szeretted, ha felkeltenek. Hétalvó voltál, szerettél addig aludni ameddig csak akartál, ráadásul reggelente elég harapós kedvedben szoktál lenni. Ezt mindenki nagyon jól tudta, ám ennek ellenére a bátyád nagyon is szeretett akkor felkelteni, amikor éppen ahhoz volt kedve. De ma végül is szerencsés napra ébredtél. Senki sem keltett fel, ráadásul finom illatokat is éreztél. Szerettél enni, néha lusta voltál, akár délután 3-ig is képes voltál aludni, ráadásul erőteljesen szerettél trollkodni. Nagyon hasonlítottál bátyád egyik barátjára, aki nem mellesleg a U-KISS legfiatalabb tagja.
Elgondolkodtál azon, hogy ez a mai nap vajon miért olyan különleges, hogy Soohyun még a reggeli csörömpöléseket is képes elhagyni és addig aludni amíg fel nem kelsz? Választ nem kaptál azokra a kérdésekre, amik végigfutottak az agyadon ezért lerúgtad magadról a takarót majd 2 kezedet, illetve lábadat kitártad az ágyon és úgy élvezted, hogy a Nap apró sugarai besütnek a szobádba az ablakon keresztül. Nyuszis pizsamádban heverésztél még egy kicsit majd felültél az ágyon. A Nap pont a szemedbe sütött így hunyorogva és kicsit ügyetlenül álltál fel az ágyról, aminek az lett az eredménye, hogy elkezdtél szédülni és egy hatalmasat zúgtál a szobádban. Senki nem volt a szobádban rajtad kívül, de még így sem akartál bénának látszani ezért elkezdted angolul ócsárolni a mindennél édesebb, szintén nyuszid mamuszod amibe végül belebújtál. Fejedre húztad pizsamád kapucniját és fürdőszoba ajtóhoz csoszogtál, amit végül lábaddal rúgtál be, mint valami karate kölyök, aki most szabadult a dojoból. Ekkor tudatosult csak benned, hogy miért is hív Soohyun Dongho 2-nek. A kis maknae lusta volt, egész nap aludt, szeretett enni és nem mellesleg hatalmas troll volt, ráadásul Hoon gyakorolt vele taekwondo-zni, amikor a Holy Land-et forgatták. Durcis és egyben álmos fejet vágva csoszogtál a csaphoz. Nem volt sem kedved, sem pedig erőd állni ezért beleültél a csapba és úgy kezdted el vizslatni a tükörben lévő énedet. Annyira nem is voltál rossz passzban, ami ilyenkor hatalmas nagy csoda volt. Levetted fejedről a kapucnidat majd megfésülted hosszú, sötétbarna hajad. Erősen gondolkoztál már azon, hogy elmész egy fodrászhoz és befested a hajad. Szőkét szerettél volna, vagy legalábbis valami világosabb színt, ami majdnem szőke.Mondjuk, aranybarnát. Bár sejtésed szerint Soohyun agyonütne, ha egy szép nap aranybarna hajjal jönnél haza. Igen... Nem lenne jó ötlet, még túl fiatal vagy a halálhoz, ráadásul nem szeretnéd életed hátralévő éveit egy zárdában tölteni apácaként. Ugyanis az egyszer biztos, hogy ha bátyád nem nyír ki a hajad miatt, akkor bead egy apácaképzőbe és akkor mehetsz naponta hatszor imádkozni, csak mert Isten megáldott téged, egy idegesítő testvérrel, akit tulajdonképpen nagyon is szeretsz, a retardált fókaféle nevetésével és kibírhatatlanságával együtt. Igen... Ő volt a te testvéred.. Shin Soohyun a U-KISS vezetője, aki úgy röhög, mint egy retardált fóka ráadásul kibírhatatlan.
Ledobtad magadról a pizsamádat, hajadat kontyba összefogtad és már a zuhanyzó alatt áztattad magad. Általában totál forróra állítod a víz hőmérsékletét, de ez a szép júniusi nap eléggé melegnek ígérkezett már most, ezért inkább középhőmérsékletre állítottad. Hamar lezuhanyoztál, ami szintén meglepő volt. Elgondolkoztál azon, hogy mi van, ha most már ilyen maradsz? Nem akartál megváltozni, szerettél Soohyun lusta, de imádni való húga lenni, és ezt az egész U-KISS tudta, még Dongho is, aki kifejezetten élvezte, hogy van valaki, aki nagyon is hasonlít rá. Talán még büszke is volt rád. Ezen a gondolaton mindig nagyot mosolyogtál. Egy törülközőt csavartál magadra hajadat pedig leengedted. A tükör iszonyatosan párás volt, amit mindig is élveztél. Elkezdtél rá dalszövegrészeket írni és persze nagy betűkkel felírtad egy nagyobb tükörre, hogy ELEFÁNT. Imádtad az elefántokat, nem is kicsit. Eli-t például mindig azzal idegesítetted, hogy imitálja kedvenc *állatodat. A tavalyi szülinapod előtt meg is mondtad neki, hogy ne vegyen neked semmit, csak öltözzön be elefántnak és utánozza azt. Meg is tettem, amit végül felvettetek videóra és twitteren elég érdekes reakciókat kapott a fiú. Jót mosolyogtál a visszaemlékezéseden majd megfogtad zöld színű fogkefédet és elkezdtél kutatni a szekrényben. Emlékeztél rá, hogy este behoztad a lenti fürdőszobából az összes fogkrémet aminek erőteljesen rózsaszín volt a színe. Ám most alig találtad meg ezeket. Hosszú keresés után megtaláltad a tükrösszekrényben ami a csap fölött helyezkedett el. Teljesen nyugodtan mostad fogad egészen addig, míg valaki az oldaladba nem csípett. Kivetted a szádból a fogkeféd és az illető felé fordultál.
-Eh! Le foghak khöphni, ha dem hagysz békhén!- mondtad. Szád tele volt vízzel, illetve fogkrémmel. Soohyun nagyot nézed rajtad.
-Veszett vagy?- kérdezte, te pedig egy hatalmas nagy spéci sípcsonton rúgással ajándékoztad meg bátyád, mire ő egy hatalmasat ordított. Kiköpted a vizet és a földön guggoló, lábát szorongató bátyádra néztél.
-Még egy ilyen hülye kérdés és esküszöm elbúcsúzhatsz nagyszerű tánctudásodtól! Szeretlek.- egy édes mosolyt mutattál a retardált illetőnek, aki vicsorított rád, majd a hátsófelén kiugrándozott a szobádból. Hatalmas nevetést lehetett hallani a szobádból. Még sosem láttad a bátyádat így eltávozni, pedig már 17 évet leéltél mellette, ami nem kis piskóta. Szekrényedhez sétáltál és azonnal ki is nyitottad azt. Készültél arra, hogy bezáród magad a szekrénybe és felfedezed Narnia csodálatos világát, de mégsem tetted meg, perpillanat nem volt útitársad, nem úgy, mint a Dokinak a Doctor Who-ból. Valami rendes, hétköznapi ruha után kezdtél el kutakodni, de hasad hangosan "sikított fel", így hát kivetted a pónis pizsamádat amibe bele is bújtál majd a hozzáillő mamuszodat is és leszabásztál a lépcsőn. Beugrottál a konyhába, hogy "na most aztán felzabálom a hűtőt" dumával elkezdj keresgélni valamit, amit szívesen ennél, de minden terved kukába vághattad, amint megláttad nem várt vendéged a mosogató előtt, amint épp valamin ügyköd. Hatalmas puffanás ütötte meg füledet és egyenesen az üvegajtó felé fordítottad fejed. Láttad a fiúkat, ahogy Eli-on röhögnek, aki eldőlt a csúszdával. Már nagyon régi, talán 10 évesen kaptad, 7 éve ott hever a kertben, erre az a barom beleül és sikeresen beleragad, ráadásul még borul is vele. Dongho felnevetett és azt a tipikus röhög-a-maknae fejet vágta, mire te elmosolyodtál majd el is kezdtél nevetni. Dongho elhallgatott és feléd fordult.
-Szia ___! Már kezdtük azt hinni, hogy átmentél Csipkerózsikába.-vigyorgott. Elvörösödtél. Nem értetted, hogy miért de elvörösödtél. Nem akartad, hogy ezt észrevegye ezért fejedre húztad kapucnidat és a hűtőhöz sétáltál.
-Várj! Mindjárt kész a kaja, addig bírd ki! Én is alig bírom, de várd ki! A fiúkkal valami isteni dolgot csinálunk, bár engem beküldtek szeletelni, nehogy megegyem az ételt.-egész végig mosolygott, egy percre sem hagyta abba. Néha komolyan el tudsz gondolkozni, hogy vajon alapból ennyit mosolyog ha beszél, vagy csak így maradt.
-Öh oké..
-Nem akarod levenni azt a kapucnit? Nem esik az eső, ráadásul a hajaddal sem csináltál semmit, úgyhogy ha Soohyun elől bujkálsz, akkor nyugi, most erőteljesen a lábával van elfoglalva. Szerintem mentalistának képzeli magát, mert már vagy tízszer elordította magát, hogy működj és erősen szemez a lábával. Oké, megint túl sokat beszélek, bocsánat.
-Semmi baj.-kuncogtál mire Ő is felkuncogott.
-Kettesben még sosem beszélgettünk... -mondta, mire te ezen elgondolkoztál. Igaza volt. Általában vagy nem vagy itthon, vagy elutaznak. Ha pedig mégis Koreában vannak és át is jön az egész banda akkor sem maradsz kettesben senkivel. Gondolataidat hasad hangos "sikolya" zavarta meg. Dongho elmosolyodott.
-Kérsz?-feléd nyújtott egy tálat, ami tele volt eperrel. Szemed felcsillant majd egyből lenyúltad a tálat.
-Köszönöm!
Jót mosolygott rajtad, majd tovább szeletelte a zöldségeket. Odaléptél hozzá és nézted, ahogy fürgén szeletel. Azt hitted, hogy nagyon béna a konyhában... Bár az akkor voltam, amikor még az egyik műsorukat forgatták... Akkor akartál nyuszis pizsamát. Szegény Dongho, ha tudná, hogy mennyi minden tetszik neked. Imádod a hangját, a sok hülye pizsamáját... És akkor az a sok hasonlóság... Néha már hátborzongató, hogy mennyire tudtok hasonlítani egymásra.
-Amúgy szerintem többet kéne beszélnünk! Vagy nem tudom. Már tök régóta ismerjük egymást, mégis alig tudok rólad valamit... Az úgy oké, hogy hyung húga vagy de na! Azért még barátok lehetünk, nem?-kérdezte széles vigyorral, mire te nagyot nyeltél őszinteségi rohamán és bólintottál.
-Király! Akkor holnap? Úgyis szabadnapunk van, Soohyun szerintem aludni fog, szóval simán lemehetnénk a tengerpartra! Nem?-kérdezte megint. Mondani valója közben ne figyelt a kezére.
-Őm.. Rendben.
-Akkor...
-Dongho figyelj a kezedre!
-...10-re jövök, akkor általában Soohyun még húzza a lóbőrt! ÁU!-és igen.. Sikeresen belevágott az ujjába.
-MONDTAM HOGY VIGYÁZZ!-üvöltöttél rá, majd szádra tetted mind két kezed.-Bocsánat. Mutasd!
Ujját vizsgálgattad. Nem kicsit vágta el ujját. Előhúztad az elsősegélydobozt és elláttad sérülését. Ujját fogtad, hogy rendesen megmaradjon rajta a kötés. Felnéztél rá. Sokkal közelebb volt az arcod az övéhez, mint eddig. Szemei csillogtak, végig szemedbe nézett.
-Őhm...
Csak nyüszögtél, nem tudtál megszólalni majd egyszer csak azon kaptad magad, hogy Dongho ajka a tiédre tapad. Soohyun erőteljesen rohant az ablakhoz és a szó szoros értelmében kente fel magát az üvegre.
-SHIN DONGHO! LESZÁLLSZ A HÚGOMRÓL!-üvöltötte bátyád. Te még mindig labdanagyságúra nyílt szemeiddel néztél magad elé. Dongho szemeit lehunyva tartotta és úgy csókolt téged. Szíved több ütemet is kihagyott, a pillangók erőteljesen járták vad táncukat gyomrodban és érezted, hogy neked egy csók nem lesz elég. Nem egy csókot akarsz, hanem Őt. Shin Dongho-t akarod.
-HALLASZ TE BAROM?-kérdezte Soohyun és még jobban felpréselte magát az ablakra. Dongho elmosolyodott majd elvált tőled.
-És ha nem szállok le róla?-kérdezte.
-Palacsintát csinálok belőled egy úthengerrel!-Soohyun, mint egy vadállat, úgy vicsorított bandatársára, mire az csak még szélesebb mosolyra húzta száját.
-Mész a fenébe, hyung!-ezzel újra ajkaidra tapadt. Meg sem kérdezte, hogy szabad, vagy sem, vagy, hogy te akarod ezt egyáltalán. Csak csókolt, míg bátyád füstölő fülekkel dörömbölt az ablakon.
*írói megjegyzés: Fanni :"""")xd♥*
