Again and again /Myungyeol/ [+18]

Sungyeol's Pov 

Szeretni valaki olyan érzés, mintha 10 méterrel a föld fölött lennénk, mintha egy gyönyörű álomban járnánk, melyből sosem ébredünk fel. Szeretni valakit a legjobb dolog, de sok gonddal is járhat, ám mit sem törődve azokkal csak úszunk az árral szemben, hagyjuk, hogy a szerelem vezessen minket. Néha ostobaság a szívünkre hallgatni, de még mindig jobb, mintha az eszünkre hallgatnánk, hisz az néha becsaphat minket, míg a szívünk mindig az igazat suttogja. A szerelemben nem lehet ésszerűen gondolkodni, ott csak a szívünk diktálhat, még ha az, amit mond, nehéz. A szerelemben néha a lehetetlen nem is olyan lehetetlen, hisz akkor bármire képesek vagyunk a szerelmünkért. 

~    ~    ~ 

Édes álmomból a Nap vakító sugarai keltettek fel. Hátamra fordultam miközben kezemmel szerelmemet kerestem, de sehol sem találtam. Óvatosan kinyitottam bal szemem miközben fejemet egy kicsit megemeltem, de nem láttam Őt sehol. A levegőt kifújva dobtam párnámra fejem majd teljesen beborítottam magam takaróval. Nem tudtam visszaaludni, így csak lustálkodtam az ágyban, ám egy idő után furcsa hangokra lettem figyelmes. Sóhajtozva felültem az ágyon majd hajamat kicsit rendbe szedve felálltam és kicsoszogtam a szobából. A nappaliban illetve a konyhában senki sem volt így az üvegajtó felé indultam. Elhúztam majd kiléptem rajta. Szerelmem a medence melletti fán ült és valamivel ügyködött. Kíváncsian lépdeltem a frissen locsolt füvön miközben meztelen lábamat néztem, ami csurom víz volt. Myungsoo egy fadarabot dobott le a fáról amitől egy picit megijedtem, de ez nem tudott megakadályozni abban, hogy folytassam utam, ami egyenesen hozzá vezetett. A fa alá érve mosolyogva néztem fel. Myungsoo magában beszélve próbált erősen koncentrálni arra, hogy valamit fel tudjon rakni a fára. Végül sikerült neki és elégedetten bólogatott. Hatalmas mosoly jelent meg arcomon majd megköszörültem a torkomat, ezzel felhívva magamra a figyelmét. Szerelmem kicsit ijedten, de mosolyogva ugrott le a fáról és kapta fel a földről a szerszámokat. 

-Nem hittem volna, hogy ilyen hamar felkelsz.-mosolygott majd közel hajolt hozzám, és egy apró csókot lehelt ajkaimra. Mosolyogva kezdtem el piszkálni lábfejemmel a füvet.

-Én sem. De... Az a fránya Nap felkeltett.-elnevette magát. Miért kell mindig kinevetnie? Akármit mondok reggel, Ő nevet rajta, ha vicces, ha nem. 

-Elrakom ezeket és csinálok reggelit, rendben?-kérdezte, miközben elindult a garázs felé. Csak bólintottam majd mentem utána. Igazság szerint egy cseppet sem voltam éhes, csak fáradt. Myungsoo-val ellentétben én majdnem mindenre felkelek, amíg Ő egyenletesen szuszog. Ha közvetlen mellette robbanna fel egy autó, még arra sem ébredne fel. Bár jobban belegondolva ez inkább a hasznomra vált. Esténként, ha nem tudtam aludni, csak szórakoztam szempilláival, vagy beszéltem hozzá, ezzel mindent kiadva magamból. Olyan történeteket meséltem neki, amiket rajtam kívül senki más nem tudott rajtam kívül. Szerettem esténként ezt tenni.

Amint lepakolta a szerszámokat már meg is fogta kezem és moslyogva húzott be a lakásba majd a konyhába. Leültem egy székre Myungsoo pedig már neki is látott a reggeli elkészítésének.
Furcsa érzés kerített hatalmába miközben lábaim önállóan kezdtek vinni kedvesem felé. Mögéálltam és hátulról átöleltem. Egy ideig nyugodtan figyeltem ahogy fürgén szeleteli a zöldségeket majd mikor elgondolkoztam azon, hogy miket művelhetne gyönyörű kezeivel, szinte azonnal be is villant, hogy én igazándiból mást akarok.
Nyakához hajoltam és megcsókoltam, amitől megborzongott. Letette a kést majd megfordult és megnyaltam ajkam. Halk sóhaj hagyta el számat L pedig őrült tempóval kezdett el a nappali felé tolni. Többször is végignyalt ajkaimon majd mikor résnyire kinyitottam számat becsúsztatta nyelvét és úg csókolt tovább. A nappaliba érve lelökött a kanapéra majd rám mászott. Hol nyakamat csókolta, hol pedig ajkamat. Hajába túrva kérleltem további ostromra. Már nagyon régen voltunk ennyire feltüzelve.
L végül nyakamnál időzött a legtöbbet. Lábaimat dereka köré fontam majd sóhajtozva kezdtem el róla lehúzni pólóját. Hirtelen ragadtam meg farmernadrágjának övét és kirántottam a nadrágból amin jót mosolygott. Éreztem, hogy totálisan elvesztem az eszem. Nem hagytam, hogy végig L irányítson így átfordítottam magunkat. Most én voltan felül. L alsó ajkát megnyalva nyúlt pólóm alá. Előre hajoltam. Vad csókcsatánk közben Myungsoo hasamat simogatta. Néha belesóhajtottam egy-egy csókba.
Nem tudom, hogy pontosan mikor voltunk utoljára együtt, de az biztos, hogy nagyon régen. Éreztem, hogy már nem csak én, hanem L is kezdi elveszíteni a fejét. Volt egy olyan érzésem, hogy ami most fog történni, az merőben más lesz, mint a többi ilyen alkalom.
Csókcsatánk közben megragadtam Myungsoo pólóját és egy laza mozdulattal a nappali egyik távoli pontjára száműztem azt. Aztán fordult a kocka és újra L alatt találtam magam. Nyakamhoz hajolt. Először csak gyengéden csókolt majd szívni kezdte érzékeny bőröm. Halk sóhajok hagyták el ajkaimat. Éreztem, ahogy ingem feszül felsőtestemen majd megéreztem L hihetetlenül puha kezeit forró bőrömön. Ingemet gombolta ki, majd maga mögé hajította. Fölém hajolt és újra vadul kezdett el csókolni. Kezei közben mellkasomra tette és végigsimított rajta egészen pizsamanadrágomig. Hirtelen rántotta le rólam alsónadrágommal együtt.
Éreztem, ahogy egyre jobban pirulok. Tény, hogy eddig sosem pirultam, ha ilyesmi történt, de olyan régen volt már ilyen élményben részünk, hogy kezdtem megszokni, hogy nem nagyon flangálok kedvesem előtt egy szál semmiben.
Elvált tőlem és mélyen a szemembe nézett. Kezdtem aggódni, hátha valami baj van, de mikor megláttam szemében azt a furcsa de csodálatos csillogást, amit csak akkor mutatott, ha együtt voltunk, szívem nagyot dobbant és tudtam, hogy minden rendben van.
-Lee Sungyeol, tudnod kell, hogy kimondhatatlanul szeretlek!-az a csillogás... Az az arc... Ez az ember. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is egy fiúval leszek együtt, egy fiúba leszek szerelmes, de oly' annyira képes volt levenni a lábamról és megbolondítani, hogy az leírhatatlan.
-Én is téged.-két kezem arcára tettem. Ujjammal arcát cirógattam majd lágy csókot leheltem ajkaira. Először egyet, majd még egyet, még egyet és még egyet... Kezeim közben megtalálták nadrágját és lassú mozdulatokkal lehámoztam róla farmerját, alsónadrágját és végül a pólóját is. Közben Myungsoo újabb csókcsatába invitált. Alsó ajkamon végignyalva kért bebocsájtást. Ajkamat résnyire nyitottam, mire Ő egyből becsúsztatta nyelvét és ezzel egy időben belém hatolt. Csókunkba nyögtem. L először lassan majd egyre gyorsabban kezdett el mozogni bennem. Szinte minden egyes csókba belenyögtem, Myungsoo pedig, mint mindig, most is csak morgott, mint valami fura kutya.
Hahaha, az én kutyám.
Elváltam ajkaitól Ő pedig újra nyakamat vette célba. Lábaimat újra dereka köré fontam és ezzel még közelebb engedtem magamhoz. Fejemet kicsit megemeltem miközben hajába túrtam. L egyre gyorsabb tempóra váltott. Egy nagyobb lökés közben egy eléggé hangos sikoly hagyta el ajkaimat mire Myungsoo egy csókkal betapasztotta számat. Még gyorsabb tempót diktált és egyre több morgást hallatott. Egy újabb lökés után újra sikítani akartam, de L miatt nem tudtam így egy kicsit hülye -vagy mégsem- ötlet következtében Myungsoo alsó ajkába haraptam.
Ezen a ponton értem el a csúcsot.
Kedvesem elvált tőlem, fejét nyakamhoz döntötte, és erősen koncentrált minden egyes lökésre. Egy kis idő után meghallottam, ahogy L halkan a nevet ejti ki száján egy nyögés kíséretében.
Soha, de soha nem mondta még a nevem, ha lefeküdtünk egymással.
Végül L is felért a csúcsra. Zihálva feküdt rám. Ha csak úgy feküdne most rajtam biztosan azt gondolnám, hogy nehéz, de most... Most egyáltalán nem tűnt nehéznek. Egészen addig feküdtünk így a kanapén amíg levegővételünk egyenletes nem lett. Myungsoo fejét felemelte majd egy apró puszit nyomott számra. Elmosolyodott és nyakamtól lefelé haladva végigcsókolta hasamat. Végül megállt és felnézett rám.
-Tudom mire gondolsz!-mutattam rá, miközben elnevettem magam.
-Oh, szóval visszavágót akarsz!-egy perverz, féloldalas mosolyt villantott.
-Úristen! Kim Myungsoo, te maga a megtestesített perverzitás vagy!-nevettem ki újra. Felkönyököltem majd egy laza és határozott mozdulattal fölé kerekedtem.
-Mehet a menet!- csókoltam nyakába, mire Ő elnevette magát...