Január van... Már egy hete ,hogy elkezdődött a suli, de a tavalyi firkálásodra még mindig nem írt vissza senki. Amint a biológia terembe értettek barátnőddel, te már le is vágódtál a régi helyedre és előkaptad a táskádból a tolltartódat. Hatalmas nagy mázlista vagy,hogy nálatok nincsenek ültetések. Szóval kikotortad a radírodat és kedvenc lila ceruzádat majd a régi üzeneted leradíroztad és egy újat írtál fel. A nap többi része átlagosan telt számodra. Órán figyeltél majd hazamentél, tanultál, ettél, elaludtál. Másnap ugyan olyan "élvezettel" keltél fel, mint tegnap. Még nem is sejtetted, hogy mától kezdve az életed kicsit meg fog változni. Mit sem törődve a hatalmas nagy hótakaróval a járdán, te úgy mentél, mint valami tank. Nem tudtad, hogy miért, de siettél az iskolába. Komolyan mondom, az emberek azt hitték, hogy tankot láttak elsuhanni a nagy hóban. Az általában 25 perces utat 10 perc alatt megtetted. Elsőnek értél be az iskolába, és már rohantál is fel a 2. emeletre. Ma pont biológia az első órátok. Valami ma nagyon a te kezedre játszik.
Amint beértél a terembe ledobtad a táskád és megnézted a széked. Ott volt rajta az üzenet. Hatalmas nagyot sikítottál, majd örömödben ugrálni kezdtél, és szépen le is estél (mivelhogy a biológia órátok előadóteremben szokott lenni). Valaki megköszörülte a torták. Egyből felpattantál és ránéztél egy elegánsan öltözött nőre. Az igazgatónő.. Kicsit dadogva, de bocsánatot kértél az igazgatónő pedig fejcsóválva elment. Te visszamentél a helyedre majd kipakoltad a felszerelésedet és már kaptad is elő a ceruzádat, hogy visszaírj kedves levelező társadra, de hatalmas nagy kiabálásra lettél figyelmes. Megjött az osztályod többi tagja. Mint egy csorda, körülbelül úgy viharoztak be a hülyébbnél hülyébb osztálytársaid majd a végén a barátnőd is. Amint visszaírtál a levelezőtársadnak odamentél barátnődhöz is mindent elújságoltál neki.
Teltek múltak a napok, egyre többet írogattatok egymásnak azzal a titokzatos fiúval. Barátnőd talán kicsit féltékeny is volt ,hogy egy kicsivel több időt töltesz levél írással, mint vele. A fejedben mindig ott volt egy bizonyos kérdés, egy kérdés amit nem mertél megkérdezni Tőle. Ám egyik nap, fordult a kocka és akaratod ellenére is összefutottál vele.
Épp mentetek biológia órára, amikor az előadóteremből jött ki egy másik osztály. Nem bírtál várni, így előrefurakodtál és a hatalmas nagy marhacsordán átverekedve berohantál a terembe, mivelhogy ezen a héten pluszban te vagy a hetes a barátnőddel. Amikor felértél a helyedre, hogy letedd a táskád, egy fiúval találtad szembe magad, aki a székednél térdelt és írt rá. Szemeid hatalmasra kerekedtek.
- Dongho? - kérdezted mire a fiú felugrott és eldobta a ceruzát.
- Csak kikötődött a cipőfűzőm! - füllentett.
- Hehe! Szóval veled szoktam a széken beszélgetni! - mosolyogtál. Dongho nagyot nézett majd elmosolyodott Ő is.
2 hónap... 2 hónapja, hogy igazán ismered Dongho-t. Ha akkor nem te vagy a hetes, ha megvárod míg az a csorda kimegy a teremből, talán még mindig csak levelezgetnétek. Minden nap elmegy eléd és együtt mentek a suliban. De valami olyat érzel már régóta, amit nagyon ritkán szokták. Szerelmes vagy. Sosem volt szerencséd, ha szerelemről volt szó, így inkább élvezted azt, hogy Ő a barátod és semmi több.
Egyik hétvégén Dongho felhívott téged, hogy találkozzatok az iskola előtt. Kicsit furcsának találtad ezt az egészet, hisz hétvégén sms-ezni szoktatok, de nem volt semmi kedved nemet mondani neki, így pikk-pakk összekészülődtél és már célba is vetted az iskoládat. Mikor megérkeztél Dongho már ott várt téged. Megfogta a csuklódat és a a hátsóbejárat felé húzott.
- Hova megyünk? - kérdezted.
- Nyugi nyugi, csak benézünk a biosz terembe! - körülnézett majd gyors felkapott és berohant veled az előadóterembe.Leült a közös helyetekre téged pedig lehúzott az ölébe.
-____! El kell mondanom valamit... - nézett szemedbe majd egyre közelebb került arcotok míg végül ajkaitok egybe nem forrt. Végül Dongho elvált tőled.
- Szeretlek. - úgy érezted, hogy a sírás határán állsz. Készültél arra, hogy mindjárt elsírod magad. Dongho kezét arcodra tette majd elmosolyodott.
- Akkor most... leszel a...?
Meg sem vártad, hogy befejezze a kérdést, csak gyorsan bólintottál majd megcsókoltad.
2012. szeptember 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése