Minden egyes reggel kedvtelenül ébredtem. Nem volt hangulatom semmihez, csak úgy voltam és csináltam a szokásos dolgokat. Elvittem Taewoon-t, a nővérem gyerekét oviba, mivel ők Kínában vannak, főztem, takarítottam, bevásároltam, hazahoztam a kisfiút, játszottam vele és vártam, hogy Woohyun hazajöjjön. Volt, mikor hetekig nem aludt otthon a sok comeback miatt. Már megszoktam, de azért még mindig kicsit nehéz volt, hogy elmegy és csak egy-két órára, néha csak 20 percre jön haza. Persze ezzel számoltam akkor, amikor belekezdtem ebbe az egészbe. Tudtam, hogy Woohyun-nak kötelessége ugyan úgy részt venni az Infinite életében, mint a házasságunk előtt. Minden nap egyre fáradtabbnak éreztem magam, és Ő ilyenkor nem volt mellettem, hogy segítsen, a kicsi előtt pedig muszáj volt erősnek maradnom, legalábbis addig, míg nővéremék haza nem jönnek. Ugyan ez volt most is. Már ez a harmadik nap, hogy férjem a dorm-ban van. Reggel pontosan 7:25-kor keltem. Előkészítettem Taewoon ruháit, egy-két játékot beraktam a dinós hátizsákjába, majd elmentem rendbe szedni magam. Főztem egy kávét, csináltam reggelit a keresztfiamnak. Bementem a vendégszobába. Felhúztam a redőnyt majd Taewoon-hoz sétáltam. Letérdeltem az ágy mellé és néztem, ahogy egyenletesen szuszog. Kezem automatikusan elindult és rokonom fejét kezdtem el simogatni. Elmosolyodtam és elgondolkoztam azon, hogy milyen lehet anyukának lenni. 9 hónapig hordozni egy kisbabát a szívünk alatt, ez idő alatt eldönteni, hogy hogyan fogom felnevelni, milyenre formálom a személyiségét, mikre tanítom meg, mit fogok neki megadni, mennyire fogom szeretni, hova fog majd iskolába járni. Eljátszadozni a gondolattal, hogy mi minden lehet majd belőle. Izgulni, hogy fiú vagy lány. Babaruhákat választani, szobát festeni...
Nagyot sóhajtottam, ahogy ezeket mind átgondoltam, és rájöttem: kisbabát akarok. Megpróbáltam felkelteni keresztfiam, de egyszerűen nem akart kikelni az ágyból.
- Olyan vagy, mint Myungsoo-sshi! Taewoon, megcsikizlek, ha nem kelsz fel! - fenyegettem egy ördögi vigyorral az arcomon, mire a négy éves fiú egyből kipattant az ágyból. Elment zuhanyozni, felöltözött, megreggelizett. Már vettük a cipőnket, amikor hirtelen nyílt az ajtó és Woohyun lépett be rajta. Taewoon egyből a nyakába ugrott. Felegyenesedtem majd mosolyogva figyeltem a két kedvenc fiúmat.
- Szia pajti! - felemelte Taewoon-t majd rám nézett. Szemei ragyogtak, arcán hatalmas, gyönyörű mosoly pihent. Letette unokaöcsémet, odalépett hozzám és egy puszit nyomott ajkaimra. - Majd én elviszem az oviba. - suttogta majd újra Taewoon-hoz fordult, aki már teljesen kész volt arra, hogy elinduljanak az óvodába. Amint kiléptek az ajtón megkönnyebbülve vettem le magamról a cipőmet és mentem vissza szobámba, ahol aztán kiterültem az ágyon. Ahogy fejem a párnára került máris álmos lettem. Pár ásítás után már el is nyomott az álom. Végül arra keltem, hogy az ajtó csukódik. Felültem az ágyon, szememből kitöröltem minden fáradságot. Az ajtó nyílt és Woohyun őrülten kezdett el futni az ágy felé, amire végül rádobta magát. Elkuncogtam magam mire felém fordult.
- Hiányoztál. - kezemen végigsimított. Érintésébe beleremegtem. Hirtelen megragadta karomat és magára húzott. Ajkait enyémekre nyomta. Számat résnyire kinyitottam Ő pedig nyelvét átdugta számba és őrült csatába hívott. Levegőhiány miatt elváltam mézédes ajkaitól. Kósza hajtincseimet fülem mögé tűrtem. Woohyun zavartan felült az ágyon majd tarkóját kezdte el piszkálni. Tudtam, hogy valami nyomja a lelkét így kiegyenesedtem és biztatóan ránéztem.
- Te... nem gondolkoztál már azon, hogy... szeretnél egy gyereket? - kérdése hallatán szemeim kikerekedtek. Percekig csak szemeztünk, végül Woohyun elkapta tekintetét és egy halk "hagyjuk, nem érdekes" után kivánszorgott a szobából. Ezek után napokig alig szólt hozzám, inkább a dorm-ban volt, csak akkor jött haza, amikor Taewoon ért jött a nővérem.
- Woohyun-ah, békülj ki _____-val/vel! Azt akarom, hogy te legyél majd az unokatesóm apukája! - suttogta barátom fülébe Taewoon, mire Woohyun felegyenesedett. Elmosolyodott majd unokaöcsém haját összeborzolva bólintott. Amint az ajtó bezárult mögötte felém fordult. Készültem valami rosszra, ami végül nem következett be. Elém lépett és kezei közé fogta arcomat. Homlokát az enyémnek döntötte.
- Sajnálom. - suttogta majd ajkaival falni kezdte enyémeket. Kezeimet nyaka köré fontam és úgy húztam közelebb magamhoz. Kezei derekamra tévedtek. Egy utolsó puszit nyomott ajkaimra majd szorosan magához szorított. Percekig csak egymást ölelve álltunk. Végül Woohyun elengedett és zavartan a kanapéhoz sétált. Felvont szemöldökkel figyeltem minden mozdulatát. Odasétáltam hozzá, letérdeltem a kanapé mögé és átöleltem nyakát.
- Gyere... - mondta. Nagy nehezen, de felálltam és az ölébe ültem. Nyakát újra átkaroltam fejemet pedig mellkasára hajtottam. Hallottam, ahogy szíve egyre gyorsabban kezd el verni, pontosan úgy, ahogy az enyém is. Láttam rajta, hogy valami nagyon nyomja a lelkét, le se tagadhatná, szinte már drámaian szenved.
- Mi a baj? - suttogtam nyakába, amitől még gyorsabban vert a szíve. Nagyot sóhajtott, majd jobb kezével fejemet kezdte el simogatni. Beleremegtem lágy érintésébe.
- Csak... azt hittem, hogy te is szeretnél már egy közös gyereket... - annyira bántott, hogy így félreértette a múltkori reakciómat. Még közelebb bújtam hozzá és úgy kezdtem el suttogni.
- Félreértettél a múltkor... Én csak meglepődtem azon, hogy ugyan arra gondoltál, amire én... - teljesen elpirultam, nem mertem Woohyun-ra nézni így ingének gombját kezdtem el fixírozni és ujjammal piszkálni.
- Akkor...?
- Igen. - bólintottam, mire Namu felkapott és a széles kanapén kiterülve kezdett el úgy hozzám bújni és örülni, mint mikor megkérte a kezem és igent mondtam. Hirtelen perverz vigyor kúszott ajkára, mire a nevetést abbahagytam és érdekes arckifejezéssel kezdtem el bámulni. Felnevetett majd közel hajolt arcomhoz.
- Mi lenne, ha már most elkezdenénk próbálkozni? - elnevettem magam, amit ő igennek vett. Egy laza mozdulattal átfordított, hogy felette legyek, majd magához húzott és vadul csókolni kezdett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése