Világéletedben zárkózott és félénk lány voltál. Alig voltak barátaid, maximum egy-kettő ,de velük is csak sétáltál. Amikor Ők beszélgettek te csöndben voltál és vártad, hogy végre haza érj. A suliban mindig egyedül ebédeltél. Sokan csúfoltak téged emiatt, de téged nem zavart. Mindig azzal a kérdéssel támadtak, hogy miért vagy ilyen, hogy mi történt veled, ami miatt ilyen lettél. Ezekre a kérdésekre sosem válaszoltál. Magadtól is sokat kérdezted ezt, és elgondolkoztál a dolgokon. Végig vetted egész életed és jó alaposan elemezted. Mindig arra jutottál, hogy a szüleid miatt. Nagyon sokat vitatkoztak, a kapcsolatuk nem volt olyan, mint régen, kezdett minden megromlani. Egy darabig meg voltak együtt, úgy éltek, mint minden normális házaspár. Közben jöttél te. Te voltál a szerelmük gyümölcse. Óvtak és vigyáztak rád. Ahogy egyre jobban nőttél úgy jöttek a rosszabb időszakok és a sok vita .Tizennégy éves korodra már szinte minden naposok voltak a veszekedések. Majdnem mindenen ment a vitatkozás, míg végül édesanyád úgy döntött, hogy véget vet ennek az egésznek. Apukád egyik napról a másikra el is költözött. Minden nap beszéltél vele de folyamatosan csak kérdésekkel bombázott. Anyukádról kérdezgetett, hogy van barátja vagy sem, mikor jár haza és a többi. Ezeket a kérdéseket sosem bírtad és folyamatosan dühbe gurultál e kérdőmondatok hallatára. Anyukád ugyan ezt csinálta. Lassan vele sem jöttél ki rendesen. Folyamatosan kerülted és szépen lassan magadba zárkóztál. Szinte senkivel sem beszéltél, nem tudtad magad lekötni és csak mászkáltál a nagy világban. Egy nap arra mentél haza, hogy apukád otthon ülve nézi a tv-t. Egyből tudtad, hogy minden a helyére került. Két hétig újra minden a régi lett, viszont te ugyan úgy magadba zárkóztál. Teltek múltak a napok, lassan lejárt a két hét és újra vitáktól zengett a lakás. Nem bírtad tovább, teljesen bezárkóztál és nem csak magadba hanem a szobádba is. Egyre rosszabb és rosszabb lett a helyzet. Egy nap nem bírtad tovább. Elhatároztad, hogy kibékíted a szüleidet, ha törik, ha szakad. Sajnos nem sikerült, sőt a legrosszabbra fordult a helyzet. Az ősök beadták a válópert, apukád pedig végkép kicuccolt a lakásból. Itt tört össze teljesen a szíved. Olyan nagy sebet ejtett szíveden ez az egész, hogy többször is fel akartad magad akasztani, sőt, egyszer majdnem sikerült, de rajta kapott anyukád. Pár nap elteltével egy kicsit enyhébb dologgal próbálkoztál. A vízbe fulladással. Sajnos a kád nem volt a legjobb megoldás, mert fulladás helyett fejfájást kaptál. Akármennyire is próbáltad megölni magad, sosem sikerült. A sors még nem akarja, hogy meghalj. Annak a vén papikának ott fenn még dolga van veled. Amikor már végkép nem volt ötleted, hogy hogyan öld meg magad egy másik utat választottál. Ér vagdosás. Minden este vágtad magad másnap pedig csuklódat rejtegetted. Régi emlékek, de még most sem hagynak esténként aludni. 5 napja, szinte minden úgy ment, ahogy kellett. Nem voltak zűrök sem otthon, sem a suliban. De minden jónak vége lesz egyszer és veled sem kivételezett ott fenn az a szakállas ősz öregember (és most nem a Mikulásra gondolok). Mint mindig, most is este hatkor estél haza. Anyukád ugyan úgy fogadott mint mindig, de te csak leültél a tv elé és bámultad azt a nagy fekete dobozt amiben egyetlen egy normális műsor sem megy.
- Kicsim, menj fel a szobádba! - mondta anyukád te pedig csak értetlenül ránéztél majd mentél is. Újabb vita. Már teljesen eleged volt a folytonos hangzavarból így fogtad magad és az ablakon keresztül elmentél a parkba ahol aztán le is ültél egy padra. Halkan zokogtál majd valaki megfogta a vállad. Te felnéztél rá. Kevin állt előtted. Az osztálytársad volt, de maximum egyszer-kétszer beszéltél vele egész évben. Igaz, ki az akivel többet? Mindig is kedvelted, sosem volt veled bajod, volt egy időszak, amikor még szerelmes is voltál a fiúba, de az még nagyon régen volt. Leült melléd te pedig csak megfagyva néztél magad elé. Kevin csak simogatta a hátad és nyugtatott. Kezét a térdeden pihenő kezedre tette majd rád nézett. Érintésétől kezdtél megnyugodni így amikor te is ránéztél Ő egy ezerwattos mosolyt villantott amitől egy picit te is elmosolyodtál. Két mutatóujjával megpróbált nagyobb mosolyt teremteni arcodon, de mosolygás helyett elnevetted magad amitől Ő is. Egy halk köszönöm hagyta el ajkaidat Ő pedig csak legyintett. Felálltál és elmentél. Attól a naptól kezdve valamivel vidámabb hangulattal vetted a napokat, de még mindig piszkáltak téged. Az érvagdosással is felhagytál, de a hét közepén annyira mély ponton voltál, hogy újra elkezdted. A parkban ültél, azon a padon, ahol Kevin visszahozta mosolygós éned. Táskádból elővetted az üveglabdádat és a földhöz vágtad. Azonnal szilánkokra tört. Egy nagyobb üvegdarabot emeltél a kezedhez. Már készültél felvágni a kezed, amikor egy kéz megragadta a tiédet, egy másik pedig kiütötte belőle a szilánkot. A tettesre néztél, de azonnal elkaptad a fejed amikor megláttad, hogy Kevin akadályozta meg az újabb rossz tetted.
- Ezt ne! - ült le melléd. Te nem mondtál semmit, csak a szilánkokat nézted. Nem mertél a fiú szemébe nézni.
- Úgy látom, nincs más választás. Veled leszek minden egyes nap. Megvédelek mindentől! - mondta határozottan. Kevin mindig is a gyengébbek közt volt, de a lányok folyamatosan körberajongták és nem is csodáltad ennek az okát, hisz elég, ha csak ránéz az ember. Még lánynak is tökéletes lenne. Kevin hazakísért és másnap reggel már korán kint várt téged a házatok előtt lévő kis padon. Minden nap így volt. Voltak olyan napok is, amikor elmentetek fagyizni, de akadtak olyanok is amikor csak ültetek nálatok és tanultatok. Kevin lassan a legjobb barátoddá vált amit nem tűrtek a "menők". Érezted, hogy Kevin iránt már nem csak barátságot érzel, de nem közölted vele, mert féltél, hogy az a barátságotok közé állhat. Egy nap a suliban, amikor ebédszünet volt, ti kinn egy fa alatt ültetek és nézegettétek Kevin egyik albumocskáját, amiben volt egy-két közös képetek, sőt külön oldalak vannak bejelölve csak a ti képeiteknek. Mindegyik kis részhez volt egy cetli amire fel volt írva, hogy melyik nap hova akar elvinni. Amikor ezeket megláttad kikaptad kezéből az albumot és elkezdted lapozgatni, olvastad a cetliket és szíved megtelt melegséggel, könnyek gyűltek a szemedbe. Kevin elpirult és kikapta a kezedből majd egy csapat "nagy menő" lány odament hozzátok és elkezdtek neked magyarázni, hogy te csak kihasználod Kevint. A fiú nem bírta tovább. Te felálltál, hogy szembenézz a támadóiddal de erre Kevin eléd állt. Kezeit pedig kitárta.
- Hagyjátok békén! - a lányok meglepődtek.
- Miért is?
- Mert én Őt szeretem! - amikor ezt kimondta a lányok meglepődve és sértődötten elmentek. Kevin feléd fordult majd megcsókolt. Attól a naptól kezdve az egész életed megváltozott.
2012. július 01.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése