Már több mint egy éve, hogy a U-KISS eszméletlenül aranyos maknae-jával, Dongho-val jársz. Volt, amikor nem találkoztatok turné, come back, vagy éppen más elfoglaltságai miatt, de a kapcsolatotok ugyan olyan maradt, mint amilyen volt. Boldogok voltatok ketten. Most újra olyan időszakot él meg a szerelmetek, amikor alig láthatjátok egymást. Már három hete annak, hogy utoljára találkoztatok. Iszonyatosan hiányzott neked, de nem akartad felhívni, nehogy megzavard valamiben. Csak ültél a tv előtt és értelmetlen műsorokat néztél. Folyamatosan Dongho-on járt az eszed, és csak arra tudtál gondolni, hogy vajon mit csinálhat.
- Áh, biztos a fiúkkal fotózáson van! - gondoltad majd felálltál és felvetted a cipődet. Egy kicsit megijedtél, hogy mégis mit csinálsz, hisz már este 9 óra volt és nem biztonságos egyedül mászkálni Seoul gyönyörű de egyben félelmetes utcáin. Ezt te jól tudtad, és nem is értetted, hogy mit akarsz csinálni. A tv-hez sétáltál és kikapcsoltad, majd bementél a konyhába, felkaptad a telefonodat és a kulcsodat .A telefonodat zsebre vágtad és kiléptél a bejárati ajtón. Becsuktad majd el is indultál. Nem tudtad, hogy pontosan hova is tartasz. Csak mentél és meg sem álltál. Ahányszor elmentél egy club előtt folyamatosan szembetaláltad magad szerelmes párokkal, és csak ekkora jöttél rá, hogy mennyire hiányzik neked az édes maknae. Hangos zene szűrődött ki szinte mindenhonnan, de végül is ilyen egy szombat este Seoulban. Nem nézted, hogy ki megy el előtted, senkire sem figyeltél és ennek köszönhetően nekimentél valakinek. Ismerős volt a kabát, mely rajta volt és ismerős volt az illatai is. Lassan felnéztél a fiúra és szinte leteperted szegényt. Dongho állt előtted.
-____! - lepődött meg. Szorosan magadhoz ölelted Ő pedig csak állt és nézett nagy kerek szemekkel, majd amikor sikerült észhez térnie átkarolt. Lassan elengedtétek egymást Ő pedig komoly arccal rád nézett.
- Mondtam, hogy este ne gyere ki a házból nélkülem! - szorosan megfogta a kezedet.
- Bocsánat. - elindultatok hozzátok, de nem a megszokott úton. Kerültetek egy bizonyos banda miatt. Ilyenkor szinte minden sarkon megy a bunyó mindenféle baromság és kevésbé baromság miatt. Dongho nagyon féltett téged, folyamatosan a háta mögé kukucskált, hogy nincs-e valaki mögöttetek. Nem nagyon ismerted az utcát, ahol épp elhaladtatok, de amikor megláttad azt a padot, ahol Dongho megmentett, újra halálfélelem futott végig az egész testeden. Rossz volt visszagondolni a történtekre, de Dongho volt a megmentőd, és még most is hálás vagy neki ezért. Kéz a kézben sétáltatok, de sem te, sem Ő nem volt nyugodt. Szemed előtt emlékképek lebegtek, Dongho pedig folyamatosan azt nézte, hogy hol is mehetnétek haza úgy, hogy ne találjon rátok egyetlen egy banda se. Hiába volt elővigyázatos, sajnos nem minden alakulhat a terv szerint. Már épp kiértetek volna egy biztonságos környékre amikor a sötétből hat fiú lépett ki.
- Nocsak nocsak. A kis Dongho és barátnője... - mondta az egyik fiú.
- Már megint ti? - kérdezte barátod miközben megfordult. Te ránéztél és láttad rajta, hogy hamarosan rossz dolog fog történni.
- Ideje lenne lerendezni a múltkori ügyet! - mondta az a fiú aki az előbb megállítod titeket. Beállt olyan helyzetbe amibe általában bunyó előtt szoktak. Tudtad, hogy mi fog most következni. Megszorítottad Dongho kezét, Ő pedig rád nézett. Látta arcodon a félelmet. Lassan újra végig futott rajtad a halálfélelem és Dongho-hoz közelebb mentél.
- Ezek kik? - kérdezted suttogva.
- Egy idióta banda, akik múltkor szétverték JinKi-t... - csikorgatta fogait, majd elengedte a kezedet és beállt hasonló pozícióba, mint az a másik fiú. Még jobban megijedtél. Féltél, hogy mi fog történni, és féltetted barátodat. Iszonyatosan hibásnak érezted magad, hisz ha te nem mész el otthonról most nem lennétek itt és nem kéne Dongho-nak szétveretnie magát. A maknae rád nézett.
- Ne aggódj. - ezzel a mondattal nekirontott a másik fiúnak és ütni-vágni kezdték egymást. Nem bírtad nézni, szemeidet eltakartad és zokogni kezdtél. Egy percre csönd lett. Valaki megfogta a vállad és elrángatott, aztán újra hallottad a bunyó hangjait. Amíg Dongho a hat fiú egyikével verekedett, addig téged az egyik odaráncigált a többiekhez és hátrafogták a kezed. Amikor Dongho észrevette mindezt megállt.
- Engedjétek el ____! - üvöltötte, majd újra neki rontott annak, akit az előbb ütlegelt. Sikerült a földre terítenie. A többi fiú elengedett téged te pedig a földre rogytál. Barátod mindegyiket jól megleckéztette, majd felkapott karjaiba és örült futásba kezdett. Amikor messze kerültetek a helytől, lerakott és szorosan magához ölelt téged. Zokogni kezdtél, Dongho pedig csak szorított és apró puszikat adott homlokodra. Újra feltűnt a hat fiú. Mindenhol kék és lila folt borította őket. Dongho szorosan megragadta a csuklódat és futásnak eredtetek. Már a házad előtt voltatok, amikor valaki hátulról megragadta a kezed és hátrarántott. Dongho szemében iszonyatos düh volt. A fiúknak rontott és a hat közül ötöt szétvert. A hatodik tartott téged fogságban. Fenyegetőzött, de Dongho tudta, hogy mit csinál. Végül sikerült a földön kikötni. A kis maknae ráült majd pofozni kezdte. Amikor megbizonyosodott arról, hogy most már biztonságban vagy, felállt és magához ölelve bevitt a házba. Remegtél és üres tekintettel néztél magad elé. Dongho csak nyugtatott és nyugtatott, de nem tudtál lenyugodni olyan könnyen. Később sikerült felfognod, hogy a barátodnak semmi baj és már biztonságban vagytok. Jó szorosan hozzábújtál Ő pedig csak ölelt és nem engedett el. Biztonságban érezted magad karjai közt. Végül eltávolodtál tőle Ő pedig egy lágy csókot lehelt ajkaidra miközben te lehunytad szemeidet. Újra adott egy csókot te pedig visszaadtad, majd egy csókcsata kellős közepén találtad magatokat. Vasízt éreztél a szádnál ezért picit eltávolodtál Dongho-tól és a szádhoz emelted a kezed. Picit véres volt. Barátodra néztél majd láttad, hogy alsó ajka fel van repedve. Innen származott az a kis vér.
- Így nem lehet... - mondtad és a falhoz hátráltál.
- Nem érdekel! - mondta határozottan és újra csókolgatni kezdte ajkaidat. Belementél a játékba és kezeiddel átkaroltad a nyakát, ezzel közelebb húzva Dongho-t magadhoz. Jobb lábadat felemelted és dereka köré fontad. A kis pocok felemelt majd a lépcső felé indult veled.
- Tudok ám menni!
- Tudlak ám vinni! - mosolygott rád, majd gyengéd csókot lehelt nyakadra. Szobaajtódat berúgta. Ledöntött az ágyra és ostromozni kezdte nyakadat. Akaratod ellenére is elhagyták ajkaidat egy-két sóhaj. Dongho újra megcsókolt, te pedig hajába túrtál. A hatalmas nagy csókcsatát végül te szakítottad félbe levegőhiány miatt. A kis maknae lassan levette rólad pólódat majd nyakadtól kezdve egészen a hasadig csókolgatott téged. Hasadnál kicsit elidőzött. Húzta az agyad, nagyon jól tudtad ezt. Közben levetted te is róla a pólóját. Kibújtatott nadrágodból és újra nyakadnak esett. Kigomboltad nadrágját Ő pedig gyorsan kibújt belőle és alsónadrágjából is.
- Még jó, hogy ilyenkor nincs itthon az apukád! Utál engem!
Felnevettél majd megcsókoltad. Megszabadított maradék ruhadarabjaidtól is majd rád nézett.
- Biztos vagy ebben? -kérdezte, miközben egy hajtincseddel játszott és arcodat fürkészte.
- Azt hiszem.
- Ha nem akarod, nem baj, én nem erőltetem!
- Csak tedd meg! - mosolyogtál. Dongho kicsit bizonytalanul nézett rád,majd egy csók kíséretében beléd hatolt. Szemeidet összeszorítottad és szorosan megfogtad Dongho kezét. Lassan elkezdett benned mozogni és a fájdalom, amit eleinte éreztél, hamar elszállt. Minden egyes lökésnél gyorsabb tempóra váltott. A szoba a ti nyögéseitektől zengett. Pár lökéssel később a csúcsra jutottál,majd téged követett Dongho is. Ledőlt melléd az ágyra és magához húzott.
- Ha apád ezt tudná, megölne!
- Engem meg elküldene egy zárdába apácának. - kuncogtál.
2012. szeptember 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése